Bevallom, eleinte idegenkedtem a használt gyerekruha gondolatától. Valahogy úgy éreztem, az első babámnak minden új kell, minden friss és érintetlen. Aztán Dávid születése után hamar rájöttem, hogy ez a hozzáállás nem csak drága, hanem értelmetlen is.

A fordulópont akkor jött el, amikor három hetes korában kinőtte az összes 56-os ruháját. Egy délelőtt alatt. Komolyan. Reggel még jó volt a sárga rugdalózó, délutánra már alig tudtam begombolni. A férjem viccelődött, hogy Dávid biztosan éjjel titokban edz, azért nő ilyen gyorsan.

Anyósom volt, aki először felvetette a használt ruhák ötletét. Látta, ahogy pánikszerűen próbálok online rendelni 62-es méreteket, miközben Dávid már azokból is kinőni készült. „Tudod, a szomszéd unokája két hónappal idősebb, és rengeteg szép ruhából nőtt ki” – mondta óvatosan.

Először csak udvariasságból fogadtam el egy táskányit. De amikor kibontottam, meglepődtem. A ruhák szinte újak voltak. Tiszták, illatosak, és ami a legfontosabb – márkásak, minőségiek. Volt köztük olyan body, amit én is kinéztem a boltban, csak visszatettem az ára miatt.

Ezután megnyílt előttem egy új világ. Felfedeztem a használt gyerekruha csoportokat az interneten. Eleinte csak nézelődtem, de aztán bátorságot vettem és én is vásároltam. Az első csomag egy révélació volt – 68-as méretű ruhák, alig használtan, töredék áron.

Hamar megtanultam a trükköket. A legjobb alkuk a szezonváltáskor voltak, amikor az anyukák szabadulni akartak a kinőtt ruháktól. Megtanultam felismerni a jó minőségű darabokat a fotókon. És ami a legfontosabb – mindig kérdeztem a pontos méreteket, mert már tudtam, hogy a címke nem mindig megbízható.

Hat hónapos korára Dávid gardróbjának 80%-a használt volt. És tudod mit? Senki nem vette észre. Sőt, gyakran dicsérték, milyen szépen öltöztetem. Volt egy kedvenc szettje – 74-es méretű tengerészkék overall fehér pólóval. Harmadkézből kaptam, de úgy nézett ki, mintha most vettem volna.

A használt ruhavásárlás közösségi élmény is lett. Megismertem más anyukákat, akikkel rendszeresen cseréltünk. Kialakult egy kis körünk – ahogy a gyerekeink nőttek, körbeadtuk a ruhákat. Ami Dávidnak kicsi lett, az Zsófinak jó volt, ami neki kicsi lett, az a kis Gergelyre került.

Persze voltak buktatók is. Egyszer vettem egy csomag 80-as ruhát, ami „szuper állapotú”-ként volt hirdetve. Amikor megérkezett, látszott, hogy ezek bizony megszenvedték az időt. A színük fakó volt, némelyiken folt, amit nem lehetett kimosni. Tanultam belőle – ezután mindig részletes fotókat kértem.

Egy éves kora után még praktikusabbá vált a használt ruhák vásárlása. Dávid elkezdett járni, és a drága márkás nadrágok ugyanúgy szakadtak a játszótéren, mint az olcsóbbak. Minek vettem volna újat, amikor találtam alig használt darabokat?

A méretekkel is jobban elboldogultam a használt piacon. Ha nem volt biztos egy eladó, megkértem, mérje le a ruha hosszát. 86-os bodynál például 42-44 cm kellett a hossz, hogy jó legyen Dávidnak. Ez megbízhatóbb volt, mint a címkére hagyatkozni.

Volt egy különleges darab, amit máig őrzök. Egy 92-es méretű, kézzel hímzett mellényes ing. Az eladó mesélte, hogy a nagymama készítette az unokájának. Mire hozzánk került, már három kisfiú viselte. Dávid volt a negyedik. Amikor kinőtte, nem tudtam továbbadni – ez lett az emlékek őrzője.

Most, hogy Dávid már óvodás, visszagondolva büszke vagyok erre az útra. Nemcsak pénzt spóroltunk, de környezetbarátabb is volt. Minek gyártani új ruhákat, amikor annyi jó állapotú vár új gazdára? És a közösség, amit találtam – az felbecsülhetetlen.

A barátaimnak mindig elmondom: ne féljenek a használt ruháktól. A babák olyan gyorsan nőnek, hogy a legtöbb ruha alig van használva. Egy 62-es bodyt maximum 4-6 hétig hord egy baba. Ez alatt lehet mosni 20-szor? És utána még ugyanolyan jó.

Persze, voltak új ruhák is. Az első karácsonyi szett, a születésnapi öltözék, ezeket újakként vettem. De a hétköznapi viselethez tökéletesek voltak a használtak. És ami a legjobb – nem kellett aggódnom, ha a játszótéren összekoszolódott vagy épp evés közben foltos lett.

Most már én is továbadom a kinőtt ruhákat. Van valami megható abban, amikor látom egy másik babán Dávid egykori kedvenc pólóját. Mintha a ruhák is élnének, vándorolnának családról családra, történeteket gyűjtve útközben. És minden méret, minden darab egy emlék – nemcsak nekünk, hanem mindazoknak, akik viselték.

Itt is nézz köröl : https://picurpiac.hu/hu